Lehet hogy szembekerülünk problémákkal és hátráltatásokkal, de ne feledjük, Isten továbbra is előttünk jár és vezet minket. Erőt adott nekünk ahhoz, hogy képesek legyünk a megfelelő hozzáállással szemlélni azt a helyzetet, amiben éppen vagyunk.
Amikor csüggedés szelleme jön és kopogtat az ajtón, nem feltétlenül kell ajtót nyitnunk.
A legjobb, ha ilyen helyzetben azt mondjuk: " Köszönöm, de nem. Inkább megőrzöm az örömömet. Tudom, hogy az életem Isten kezében van, és Ő lehetővé teszi számomra, hogy arra haladjak, amerre mennem kell." Mindannyian találkozunk majd a sorsunk ellen ható erőkkel útközben.
Sőt, az is előfordulhat, hogy tovább tart majd az út, mint ahogy reméltük, és talán nehezebb is lesz, mint gondoltuk. A kihívások közepette - bármilyenek is legyenek -, könnyű elcsüggedni és azt gondolni, hogy úgysem fog sikerülni.
De legyen meg bennünk az elhatározás, hogy mindent megoldunk, bármi jöjjön is, bármilyen sokáig tartson is, és tűnjön bármilyen lehetetlennek is időnként, mert mi hosszú távú elkötelezettséget vállaltunk.
Nem engedjük, hogy alábbhagyjon a lelkesedés bennünk. Igenis átmegyünk a csüggedés vizsgán, amin túl ott vár ránk a győzelem.
