Soha nem szabad olyasmire gondolnod, amitől félsz

„Lerontván okoskodásokat, és minden gondolatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor. 10:5)

Mindannyian követünk el hibákat, és teszünk olyat, amiről azt gondoljuk, bárcsak másképp tettük volna. 

A hibáink alkalmasak arra, hogy tanuljunk belőlük, de egyáltalán nem kell az aktív emlékeink között őrizgetnünk őket. 

Azokra a dolgokra kell emlékeznünk, amelyet jól csináltunk: a sikereinkre, a kísértések legyőzésére, amikor kedvesen bántunk a számunkra idegen személyekkel…
Ha voltak is bölcstelen döntéseink, gondoljunk mindig a jó választásainkra. 

Ne azon gondolkodjunk, hogy mik a gyengeségeink, hanem, hogy mik az erősségeink. 

Ne arra összpontosítsunk, hogy mik a hiányosságaink, hanem arra, hogy mi az, amiben a legjobbak vagyunk. 

Aki önmaga ellenségeként viselkedik, abból soha nem lesz az a valaki, akinek Isten eredetileg eltervezte. 

Át kell nevelnünk az elménket és fegyelmezettebben kell gondolkodnunk.