A TARTÓS BOLDOGSÁG KULCSA❣️

"💞Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!" (Zsoltárok 34,1)

Egyetlen keresztény sem engedheti meg magának, hogy keserves panaszkodásra adja a fejét a rossz dolgok miatt! Meg kell tanulnunk a jóra összpontosítani!

Előfordulhat, hogy valaki megbetegszik, de még akkor is ott van a családja, amiért hálás lehet.
Valaki talán képtelen járni, viszont látni igen, úgyhogy van oka a hálaadásra.
Mások esetleg munkahely híján vannak, de tudnak gondolkozni, van két tetterős karjuk és lábuk - egy-szóval mindenki hálás lehet valamiért.
Tartsuk meg a helyes szemléletet!
Ha este nehezen sikerül elaludni, gondoljunk a sok hajléktalanra, akiknek nincs ágyuk.
Ha beragadtunk a dugóba, emlékezzünk meg arról a rengeteg emberről, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy autót tartsanak fenn.
Amikor rossz napunk van az irodában, ne feledjük: emberek milliói vannak munka nélkül.
Ha három háztömbnyit kell sétálni a gyülekezeti házig, adjunk hálát Istennek, hogy egészségesek vagyunk, és tudunk járni.
Őszülünk? Örüljünk neki, hogy nem kopaszodunk!
A hálaadás nem más, mint a tartós boldogság kulcsa. Ezért mondja Dávid király:
"Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!" (Zsoltárok 34,1)

Dávid ismerte a titkot, hiszen azt mondja, hogy minden időben dicsérni fogja az Urat - és ugyebár nem tudunk panaszkodni és dicséretet énekelni egyszerre!
Ha folyamatosan hálát adunk Istennek, dicsérjük Őt és elmélkedünk az Ő jóságán, akkor nem marad időnk azon töprengeni, mi nem működik úgy, ahogy kellene, vagy mi az, ami még hiányzik az életünkből.
Mindennap próbatétel.
Nehéz időszakokban, amikor gorombáskodnak velünk, csalódásokat élünk át, rossz híreket kapunk, vagy a gyerekek felbosszantanak, az a kérdés, vajon hogyan fogunk reagálni!
"Szegény szerencsétlen fejem! Ezt egyszerűen nem hiszem el!" sóhajtozunk, ám helyette az imát is választhatjuk:
"Atyám, köszönöm, hogy Veled mindig győztes lehetek. Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, mert Te mindig diadalra vezetsz engem. És megköszönöm, hogy nem csupán átmegyek ezen a megpróbáltatáson, hanem még jobb állapotban fogok kijönni belőle, mint amilyenben előtte voltam!"
A Thesszalonikabeliekhez írt első levés 5. fejezetének 18. versében ezt olvassuk:
"Mindenben hálát adjatok".
Pál itt nem azt írja, hogy mindenért adjunk hálát. Természetesen nem kell örülnünk a bajoknak, betegségeknek, baleseteknek.
Azért viszont hálát kell adnunk az Úrnak, hogy megszabadít bennünket a próbákból, a kilátástalan helyzeteket jóra fordítja, illetve, hogy növekedést és fejlődést ad a lesújtó gazdasági körülmények dacára is.
Amikor zúgolódásra érzünk késztetést, inkább dicsérjük az Urat!
Mondjuk ki az ellenkezőjét annak, ami miatt panaszkodni szerettünk volna és adjunk hálát Istennek, hogy munkálkodik az életünkben.
Ne feledjük, hogy a sopánkodás csak késlelteti az áttörést, ám ha magasztaljuk Istent, akkor Ő is beszáll a harcba az oldalunkon! 

Ámen!
Joel Osteen -

IRGALMAS ATYA❣️

,,💞Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz ,, (Zsoltárok 103,10-13

Amikor tizenhat éves voltam, apukám megengedte, hogy autóval menjek a közeli kisboltba. „Egyenesen a boltba menj, vásárolj be, és rögtön gyere haza. 

Ne vegyél föl útközben barátnőket, csak a boltig vezess és vissza” – mondta mindig.

Egy alkalommal figyelmeztetett, hogy a vezető melletti ülés ablaka elromlott, és nem szabad használni, amíg meg nem javítják. „Oké Apa” – mondtam mosolyogva, és búcsú puszit intettem neki. 

Majd jó tizenhatéves módjára rögtön a legjobb barátnőmék háza felé vettem az irányt. 

Amikor bepattant az autóba, mint felelősségteljes ifjú hölgy, elmondtam neki, hogy az ablakot nem szabad használni. Körülbelül egy háztömbnyit mentünk, amikor észrevettünk egy ismerős fiút, és köszönni akartunk neki.
(Nem akartunk ám villantani előtte, hogy én vezetek, á dehogy…)

„Húzd le az ablakot” – mondtam a barátnőmnek.
Mire ő: „De apukád nem azt mondta, hogy nem szabad lehúzni?”
„Nem lesz semmi baj, csak lassan csináld” – okítottam.

A barátnőm letekerte az ablakot, köszöntünk a srácnak, aki látszólag teljesen le volt nyűgözve attól, hogy én vezetek, és megpróbáltunk nagyon felnőttnek és nagyon menőnek látszani. 

Minden rendben is volt mindaddig, amíg a barátnőm nem kezdte el felhúzni az ablakot, mert abban a pillanatban szilánkok milliói repültek szanaszét! Azt kívántam, bárcsak visszapörgethetnénk az időt!

Azonnal hazavezettem, és a barátnőmmel együtt odaálltam apukám elé. Töredelmesen bevallottam, mi történt.

Mivel tudtam, hogy apukám szeret engem, ezért el mertem neki mondani az egész történetet. 

Amikor bevallottam, hogy engedetlen voltam, apukám rögtön megbocsátott. 

Természetesen csalódott volt, de ez semmit sem változatott az irántam érzett szeretetén. 

Később nem dörgölte az orrom alá, és nem ez a hiba határozta meg a szemében az értékemet. 

Úgy döntött, hogy a legjobbat hiszi felőlem.

Talán a te édesapád nem ilyen volt, mint az enyém, és emiatt nehezen tudod elképzelni, hogy Isten ilyen irgalmas és megbocsátó. Lehet, hogy pont most érkezett el az idő, hogy újrafogalmazd a szeretetről alkotott elképzelésedet. Tudod, Isten szeretete és irgalma meghalad minden emberi szeretetet. 

Ő mindig kedves, türelmes, igazságos és megbocsátó (1 Korinthus 13:4-7).
Ha sírsz, veled együtt sír (Zsidók 4:15); ha nevetsz, veled együtt nevet. 

A gyönyörűsége vagy, és vágyik egy szeretet-kapcsolatra veled.
Örömét leli benned (Zofóniás 3:17), és most is mosolyog rád, amint ezeket a sorokat olvasod.

Ne hagyd, hogy a félelem visszatartson Mennyei Atyádtól, amikor hibát követsz el. 

Hívd segítségül az Ő nevét.
Menj bátran az Ő jelenlétébe (Zsidók 4:16).
Valld meg a hibádat, és engedd, hogy szeressen, megújítson, kiárassza rád kegyelmét, jóindulatát és irgalmát!