Sasunk évekig csirkeként kapirgált, kotkodácsolt és úgy is evett, mint a csirkék. Állandóan ezt látta maga körül. Egy nap azonban felnézett az égre és megpillantott egy szárnyaló sast a levegőben. Valami mélyen a belsőjében hirtelen megszólalt: "Ez, az, amire téged teremtettek." Hívták a génjei. Amikor azonban körbenézett maga körül, minden körülmény az bizonygatta, hogy ő csak egy csirke. Végül aztán felbátorodott, és közölte a csirkebarátaival, hogy szárnyalni fog, mint az a sas. - Viccelsz? - nevettek rajta a csirkék. - Nem tudsz szárnyalni. Te csak egy csirke vagy!
Soha semmi más szót nem hallott, mint azt, hogy csirke, és ez beleivódott a gondolkodásába, de valahogy mélyen, legbelül egy hang mégis azt mondta: "Én nem csirke vagyok.
Engem NEM arra teremtettek, hogy átlagos legyek, hogy korlátok közé szorítva éljek. Lehet, hogy most egy csirkeketrecben élek, de nem érzem magam csirkének. Nem úgy gondolkodom, mint egy csirke, és nem is úgy nézek ki. Ez nem az én elhívatásom. Bennem egy sas vére folyik."
Lassan aztán észrevette, hogy a szárnyai nem csirkeszárnyak, hanem nagyobbak, erősebbek és szélesebbek. Úgy döntött, megpróbál repülni. Olyan gyorsan verdesett szárnyával előre-hátra, ahogy csak tudott. Alig emelkedett el valamicskét a földről, és beleütközött a tyúkketrec oldalába. - Mi megmondtuk!- nevettek és csúfolódtak a csirkék. - Semmiben sem különbözöl tőlünk! Csak az idődet vesztegeted. Csikre vagy te is.
De ő csak nem hagyta, hogy a kudarc, a mások véleménye vagy a csalódás a kedvét szegje. Újra, meg újra megpróbálta, nap mint nap. Megtett minden tőle telhetőt. Egy szép napon végül emelkedni kezdett, kiszállt a tyúkketrecből és egyre magasabbra szárnyalt. - Erre lettem teremtve! - jelentette ki minden egyes légvételnél. - Ez vagyok én valójában, Tudtam, hogy sas vagyok!
Hadd mondjak valamit - amire valószínűleg már Te is rájöttél: nem vagy csirke. Sas vagy!
Lassan aztán észrevette, hogy a szárnyai nem csirkeszárnyak, hanem nagyobbak, erősebbek és szélesebbek. Úgy döntött, megpróbál repülni. Olyan gyorsan verdesett szárnyával előre-hátra, ahogy csak tudott. Alig emelkedett el valamicskét a földről, és beleütközött a tyúkketrec oldalába. - Mi megmondtuk!- nevettek és csúfolódtak a csirkék. - Semmiben sem különbözöl tőlünk! Csak az idődet vesztegeted. Csikre vagy te is.
De ő csak nem hagyta, hogy a kudarc, a mások véleménye vagy a csalódás a kedvét szegje. Újra, meg újra megpróbálta, nap mint nap. Megtett minden tőle telhetőt. Egy szép napon végül emelkedni kezdett, kiszállt a tyúkketrecből és egyre magasabbra szárnyalt. - Erre lettem teremtve! - jelentette ki minden egyes légvételnél. - Ez vagyok én valójában, Tudtam, hogy sas vagyok!
Hadd mondjak valamit - amire valószínűleg már Te is rájöttél: nem vagy csirke. Sas vagy!
Ne hagyd, hogy a korlátok közé szorított körülmények elrabolják tőled az igazi sorsodat.
Ne hagyd, hogy a neveltetésed, vagy mások romboló beszédei megakadályozzanak abban, hogy megtudd, ki vagy valójában.
Te a mindenható Isten képére lettél teremtve, csak nézz bele a szellemi anyakönyvi kivonatodba és máris meglátod! Nem vagy sem átlagos, sem középszerű - és soha nem is lettél annak szánva. Szárnyalnod kell! Bőség, jó lehetőségek, szerencsés fordulatok vannak beléd kódolva.
Szabadul meg tehát a csirke mentalitástól és kezdj el sasként élni!
Szárnyalj!
Kicsit nekem a Rút kiskacsa sztorira emlékeztet-de a lényeg, hogy NE a körülményekre, se másokra figyeljünk..a hitünk a láthatalan bizonyságáról szól és az Ige is :)
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése